¨ P j u l c s Y ¨

Sokat gondolkodtunk, amikor még Vercsi lányunk még a pocakomban volt, hogy milyen nevet is adjunk neki. Nagyon szerettem volna, ha Rózsának nevezzük majd el, hiszen Szent Erzsébet évében fogant. Nem ez lett a neve, pedig biztosan Rózinak neveztük volna. Most varrtam egy Rózit, akit én nevezhetek el:) Ha szeretnéd, a honlapomon minden információt megtalálsz: www. pjulcsy.hu

Azóta szeretnék valamelyik gyermekemnek fagyi-partit rendezni, mióta megláttam ezt a memóriajátékot a Pinteresten. Hogy miért éppen erről a játékról jutott ez eszembe, arra már nem emlékszem, de mostanra, mire eljutottunk a zsúrig, addigra ez már nem is lényeges. Ahogy az már lenni szokott, készítettünk meghívót, aztán sütöttünk, gyúrtunk, kicsit díszítettünk és dekoráltunk is. A macaronokat egy kedves ismerősöm készítette a partihoz illő színekben, a torta pedig ismét a CuppCake isteni finom alkotása. A papírpoharak, kapszlik és szívószálak az eztettem boltból, a fagyikeksz receptje pedig ismét Vicától való. Minden más a saját kezem munkája :) Ezután már csak élveznünk kellett a bulit, a barátok társaságát és a gyerekzsivajt.

Szeretem, ahogy látják a világot. Szeretem, ahogy hatni tudok rájuk. A kreativitásommal, az újrahasznosítással.  A kamaszok, ha megkérjük őket, szívesen segítenek a házimunkában. A segítőkészségük egy cseppet sem lankad, még akkor sem, ha kis malőr történik és ezentúl eggyel több bögrének van hely a konyhaszekrényben. Sőt, innentől kezdve mindig segíteni akar majd, mert a szobájába új dekorációt talált ki... Legalábbis nálunk (ritkán) így működik:)

"Nem gondoltuk, hogy ez lesz az az arc. Szabálytalan az orra, szája, de közelebb jön s pontosan kirajzolódik mindegyik vonása." /Gyurkovics Tibor/ 

A legutóbbi sikertelen próbálkozásom után félve vágtam bele egy újabb póló megvarrásába, de több szempontból is muszáj volt rászánnom magam. Egyrészt újra jártam a Pamuttiban, ami újabb anyagvásárlást jelent, másrészt meg nagyon-nagyon kellett nekem egy kis örömvarrás. A szabás a szokásos "pólórárakkörberajzol" technika, a fodor az alján meg csak úgy jött. Már az utolsó öltéseket varrtam a tunikán, amikor kitaláltam, hogyan is készülhetnék fel legjobban arra az esetre, ha ez sem nyerné el kisleány tetszését. A maradék anyagokból gyorsan felöltöztettem egy félkész babát. Mint utóbb kiderült, alaptalan volt a félelmem. A tunika nagyon tetszett, a baba csak a hab volt a tortán. Ezek után már csak fotóznunk kellett. Hát nem ment simán:) Anyag: Pamutti Minta: PjulcsY Fotó: PjulcsY♥fotó

Nehezen megy mostanában minden. Pedig tobzódnom kéne az örömökben és a sikerekben, élveznem kéne, hogy pörög az életem, én mégis fáradtnak érzem magam. Talán túl sokat vállalok... Kevés ihletett időmben azért készülnek szépségek. Például Lilla, aki a hajáról kapta a nevét az én keresztségemben. Bárki más bármi másnak is nevezheti:) Vásárlási információt itt találsz: www.pjulcsy.hu