Ugrás a fő tartalomra

Julibuli

Az idő múlásával nem csak én magam változom, de változik a blogom is és vele együtt a fotóim is. (Érdemes visszanézni a kezdeti fotókat. Jaj!!!) Érdekel a fényképezés, igényesen próbálom megalkotni, komponálni a fotókat. Feltűnik ez másoknak is és hívnak fotózni.
Én meg persze jó szívvel megyek, főleg ha egy olyan kedves barát hív, akit nagyon szeretek. És szerencsére a lányaink is nagyon szeretik egymást, úgyhogy ott a helyünk a 6. szülinapi zsúron, ahol Anna megint kitett magáért.












Megjegyzések

  1. varázslatos!
    gyönyörű!
    elképesztő!

    VálaszTörlés
  2. jó ennek a Julinak :)
    csodás buli

    VálaszTörlés
  3. Nem semmi dekor . Jók a képek is.Bár azt azért megjegyezném, hogy én nem adnék ki ennyi pénzt hogy ilyet összehozzak, hacsak nem lenne egy boltom amikben ilyen kellékeket árulnék. Sokkal sokkal jobban izgat, hogy az otthon fellelhető anyagokból kreáljak valami érdekeset, a lényeg hogy minimális költséggel járjon. De persze nem vagyunk egyformák, korábban én sem ezzel a szemlélettel voltam a világban. Változunk úgy ahogy írtad.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elhiszed, ha azt mondom, hogy ez mind saját készítésű holmi és csak kevés készet kellett hozzá venni? Pedig mondom:)

      Törlés
  4. Váoooo nagyon klassz ;)

    VálaszTörlés
  5. Nagyon szuper a dekor, elájultam tőle... és a képektől is. Ezeket a kis üvegeket honnét vette a barátnőd, nem tudod? Szeretnék ilyet régóta, de még nem jártam utána, hol lehet beszerezni. Viszont lassan a körmömre ég a nálunk esedékes márciusi ünnepségsorozat miatt a probléma... :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, biztos hihetetlen, de én méhészeti üzletben (Budapest, Ferenc körút) láttam szuper aranyos üvegeket - az egészen kicsiktől a nagyobbakig. Mostanában nem jártam ott, de remélhetőleg még mindig van választék... :)

      Törlés
  6. Én mindig azt hittem, hogy ilyen csak a magazinok lapjain van, és nincs az a kreatív anyuka, aki ennyit dolgozik, hogy aztán a rosszcsontok mindent lepusztítsanak egy szempillantás alatt. De egyébként respekt!
    És a fotók is jók. Én képtelen vagyok (a kis gépemmel) télen vállalható beltéri fotókat készíteni. Álványozol, bevilágítassz, hogyan csinálod?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak kihasználom a fényeket, semmi mást. Aztán persze van egy kis utómunka is:)

      Törlés
  7. Nagyon tetszik a dekoráció! Ügyes vagy! Ha én gyerekként ilyen bulin lennék, biztosan fülig érne a szám. Szülőként az jutott eszembe, milyen sokáig készülődünk, hogy legyen sok finomság, meg apró falatok és cuki legyen az egész, meg, hogy jópofán nézzen ki (pl. tojásegereket csináltunk) ... és emlékszem, hogy Annámnak augusztus végén lévén a szülinapja, szeptember legelején tartottunk egyszer meglepetésbulit és én órákig vagdostam az apró kockákra a sajtot és tűzködtem fel szőlővel szendvicstűre és képtelen voltam eleget készíteni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, igen, a jóból sosem elég. Vercsi buliján a pillangó alakú süti fogyott hasonló gyorsasággal:)

      Törlés
  8. Julcsi, a képek nagyon klasszak, én képtelen lennék ilyen minőségben fotózni!
    A dekor tényleg szigorúan esztétikus, de nekem is van egy kis kényelmetlen érzésem amiatt, ha egy hatéves gyerek szülinapi zsúrja úgy néz ki, mintha profi esküvőszervező-catering cég csinálta volna. Neurotikus menyasszonyok jutnak erről eszembe, akik tökéletesség-fóbiától szenvednek... A sütik nagyon finomnak tűnnek! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem ez így volt nagyon jó. Te a fonalak között érzed jól magad, én az anyagaimat szeretgetem, a barátnőm pedig a papírokkal találja fel magát. Ez annyira rossz lenne? Szerintem nem!

      Törlés
    2. :-)) Folytassuk priváti! :-)

      Törlés
    3. Ne, engem érdekel mire juttok :-) Én még ingadozok, mindenesetre rendes kisebbrendűségi érzés kapott el a képek láttán :-)

      Törlés
  9. Fejlődsz, bizony, nagyon szépek a fotóid! Gratulálok!!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••