2016. november 30.

Marita


Marita egy egyszerű, kifinomult ízlésű lánybaba. Visszafogott, mégis vonzza a tekinteteket.
Legalábbis szerintem.
Mondanom sem kell, hogy a legújabb kedvenc, ugye?





2016. november 21.

Halloween


Mielőtt bárki azt hinné, nem, nem késtem le ama jeles napot. Ez a baba halloween előestéjén készült el és ugyan eszemben sincs rémisztő jelmezbe öltözni ezen a napon vagy pókhálóba öltöztetni a lakásunkat meg csontváz alakú sütiket sütni, mégis megfordult a fejemben, hogyha a tengeren túl élnénk, mi biztosan ilyen finoman, lágy színekkel és kedvesen ijesztgetnénk az itt ragadt lelkeket.

Lora nem sokat időzhetett a Paloma ház Room2. bemutatótermében, ideje sem volt összebarátozni a többiekkel. Már egy szekrény alján lapít, hogy karácsony éjjelén bekúszhasson a fa alá.





2016. november 18.

Kiliána


Na jó, hát van az az elmeállapot, amikor az ember csak béna neveket talál. Szerencsére a névváltoztatás megengedett. Sőt! Ez esetben kifejezetten ajánlott.

Kiliána újdonság a maga nemében, hiszen a haja egy olyan színű ausztrál merinógyapjúból készült, amit eddig nem használtam. Csodálatos puhaságú és valami elképesztően megfoghatatlan színe van.
Más újdonság is van ám rajta, hiszen nadrágot kapott, ráadásul újrahasznosítottat és aranyosan csillogót. Szerintem csinos benne:)



2016. november 4.

Hercegnő, de nem csuparózsaszínes



Nóráéknál nem az első PjulcsY-baba lett szülinapi ajándék. Panni az ovisom volt abban a röpke két hónapban, amikor még azt gondoltam, pedagógiai asszisztensként fogom keresni a kenyeremet. Azóta már tudom, hogy bármennyire is szerettem, nem az az én utam és hát Panni is megnőtt azóta, mégis gyakran látom őt és a családját azóta is.
Hogy elfogultak velem szemben, azt nem csak abból látom, hogy Panni után Nóra is tőlem rendelt babát a születésnapjára. A kedves szavakból is süt a szeretetük és Panni minden egyes öleléséből.
És ha azt mondom, ennek a két kis cuki lánynak van még egy húga? Azt hiszem, borítékolható még egy megrendelés.






Barátnő újratöltve


Ezen a történeten már egy évvel ezelőtt is meghatódtam, így mondanom sem kell, mennyire örültem az újabb megkeresésnek és megrendelés-stop ide vagy oda, ezt el kellett vállalnom. Hogy a döntésem helyes volt, az csak azután vált bizonyossá, hogy meghallottam a történetüket. De ez már a barát és a mi titkunk:)





2016. október 18.

Már megint lila


Többször mondtam már, hogy a lila nem az én színem. Valahogy mégis mindig megtalál engem ez a szín, dolgom van hát vele, ezt most már tudom. 
A mostani kérésnél is kétségbe estem egy pillanatra, de nem tartott sokáig. Azaz mégis. Időnként visszaestem a kétségbeesés sötét bugyrába, de csak amikor a méteráru boltokat jártam és lila anyagokat kerestem. Olyat, ami tényleg lila. Tele vannak lila anyagokkal a polcok! - mondhatnánk, hát hogy nem tudtál választani?! Na ja, könnyű annak, aki színes lilát akar. De mi van azzal, aki CSAK lilát szeretne? Hm? Merthogy csak lila, az nincs. Van sárgával kevert, van rózsaszínnel társított, zöldes vagy kékes is akad, de csak lila! na, olyan nincs.
Itt ingott meg egy kissé a kapcsolatunk és lemondani készültem róla, de győzött a józan ész és a nemadhatomfel érzés. Nekiláttam, eltöltöttem ezzel a színnel 735 percet és a végére egészen kiváló lett a kapcsoltaunk. Már-már meg is szerettük egymást.

Szóval elkészült az újszülött Bori takarója, 100*120 cm-es méretben:)







2016. október 11.

Haramiák


Kalózok hada vert tanyát a műhelyünkben. 
Ha nem tudnám, hogy jámbor lények, most igencsak megijednék. De tudom, ha kibújnak a jelmezükből, ők is csak hétköznapi srácok.






Közülük kettőt még megtaláltok a Piactéren.

2016. október 7.

Kobold


A kis koboldomnak elég összetett története van, már ami a megszületését illeti.
Kezdődött a szőrös anyagnál, ami igazándiból egy kabát bélése; egy kabáté, ami vadonatúj és amit kidobásra ítéltek. Ezt meg ugye nem engedhetjük. Eleinte csak ruhában gondolkodtam, szőrösben, télire. Aztán megálmodtam egy szőrös fizimiskát, ami elsőre nem sikerült fényesen, ám szerethető lett nagyon.


A történet egy másik anyaggal folytatódik, egy tappancsossal, ami hogy, hogynem a kosaramban landolt a Hobbyművészben. A mintája fiú babáért kiáltott és lila karokért, de Bori szerint a színei így nagyon csajosak. Nem engedtem a lila végtagból, akárhogy próbáltam, csakis ez tetszett igazán. Csak egy apró mozdulaton, egy aprócska gondolatfoszlányon, hogy a szőrös anyag újra előkerült és épp a lilatappancsos anyag mellé. És már meg is született a kis fiú koboldom, először csak gondolatban, aztán a valóságban is. A sors fintora, hogy épp egy kicsi lánynak vásárolták meg :)